| A horgolás technikája az újabb kőkorban alakult ki, mégpedig a csomó
nélküli, egyszálas fonásból. Ebben az esetben a fonalat kézzel fonták, hurkolták
össze egybefüggő felületté. A horgolásnak is ez az alapja. A különbség csak az,
hogy ma horgosvégű tű segítségével hurkolják egymásba, igen változatos
módon és sokféle minta szerint a fonalat. Azt mondhatjuk tehát, hogy a horgolás
alapötlete az ősi időkre nyúlik vissza. Érdekes viszont, hogy a görögök és a rómaiak nem ismerték. Az 1. századból
azonban már vannak az észak-egyiptomi kopt emlékek között csipkeszerű fejkötők.
Hazánkban a középkorban tűnik fel a hurkolt csipke. III. Béla király
feleségének sírjában aranycsipkét találtak, ami egy főkötő része lehetett.
Középen elkezdett, körbedolgozott, hurkolt csipke ez. Horgoltnak még nem
nevezhető, mert nem bizonyítható, hogy horgolótűvel készült. Talán hímzőtű
segítségével hurkolták a fonalat csipkévé.
| |